Néztem a varázsoviban a spirált, mert spirál ünnepség volt. Ezen egyébként röhögtem egy ideig, amikor mondták a nevét, mert biztos, valami fogamzásgátló műsor lesz (40 gyerek egyébként az is lehetne akár), de aztán belemerültem a fényekbe. És azon gondolkoztam, hogy hol lehet az a lány, aki valaha hitt a varázslatban, abban, hogy többek vagyunk mint a hús, hogy van valami lényeges ez alatt a felszínes kupac alatt és hogy a lényeg a legkisebb piszmogban is benne lehet, sőt, általában ott van. Néztem a lángokat és rájöttem, hogy saját magamat vesztettem el valahol.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.