Jó ez a blogolás, mert nemcsak pusztába kiáltott szó az ember panaszkodása, hanem célt is ér néha. Na neeeem, ne gondoljátok, hogy kevesebb teher nyomja a vállaim, de legalább vidáman szarok be, hogy egyszerűen fejezzem ki magam. Köszönöm a megkereséseket, igazán jól estek:)
Holnap jubilálok, kerek egy éve fulladok. Vagyis már nem, pedig két hónapja nem puffolok, de ez semmit sem jelent, mert az első nátha újra a kezembe nyomja a kis piros sprayt.
Időm alig, ahogy szokott, most meg még a menetrendszerinti ajándékbeszerzések is rátesznek egy lapáttal. Ja, meg a jen hitelünk, amit így-úgy próbálunk megoldani. Azon gondolkodtam, hogy milyen hülye is az ember, néhány évtizede még az atombombától és a háborútól féltünk, erre most kell rájönnünk, hogy az éhenhalás sokkal reálisabb veszély. Mondjuk attól már szerencsére nem kell félnünk, hogy megfagyunk, mert kiválóan tudok fűteni, fát vágni és begyújtani.
Jó lenne elutazni valahová, ha már éhhalálról van szó, szenvtelenül beleköpni a svájci frank árfolyamába, neszebazmeg, ennél szarabb úgy se lehet, most még van forint, meg Unió, meg istentudjami, és különben is, egyszer élünk. Erről jut eszembe, Panna megmutatta a törikönyvében a colosseumot. Mai kép, néztem, néztem, aztán megmutattam neki, hogy a romok mellett az a tüchtig kis épület egy buzibár. Nem árt az apróbetűs részt is tudnia:)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.