Rendszámmal a kezemben ücsörögtem az okmányirodában, cirka 1 hónapra rá, hogy elvették a forgalmimat. A gyakorlatilag tök üres váróban csak nekem volt időpontom és csak én várakoztam legalább húsz percet, mindenki más, aki csak úgy jött, hogy csókolom, vannak-e ma ügyfélfogadás, mind mentek is tovább az ablakhoz.
Végül, hogy megkapjam azt a retkes forgalmit, gyártottam egy meghatalmazást, amivel úgy rohangáltam, mint egy közvéleménykutató, hogy valaki írja már alá szig számmal. Nehéz dolgom volt, mert utánam kihalt az okmányiroda.
Ma Jolika néni körülöttem suvickol és visszaadta a hitemet az időskori kapcsolatokhoz. Piruló arccal mesélte, hogy a férje gyertyákkal várja minden este, kicsit tátottam a számat és meggyőztem magam, hogy az lehetett ám csak a szerelem 40 éve. Na.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.