Új hobbit találtam, fűtőnek csaptam fel. Évek óta itt lapít alattunk a vegyes tüzelésű kazán, gondoltam kipróbáljuk, mennyire hatékony. Bár kiváló szótakozás a begyújtása, beleértve az izaglommal, hogy az a rohadt fa lángrakap, avagy könyékig kell újra turkálnom a kályhában, némi nehézségem adódik. Az egyik, hogy néha fel kell hasogatnom a fákat, mert nem kanyarodik be, ha szépen kérem akkor sem a kályha ajtajában a rönk. Csapkodásban otthon vagyok, néha mellé ütök a fejszével, néha meg lerepül a feje, veszélyeztetve ezzel a XVI. kerület, azon belül pedig a L. utca lakóit. Közvetlenül minket. A másik probléma, hogy a kazán ugye a pincében van, ahová a ház hátsó felén kell lemenni és nincs arrafelé lámpa. Általában meggyőzöm magam, hogy nincs mitől félnem, az elemlámpa azonban horrorisztikus hangulatot ad a hátsó terepnek. Ilyenkor gyorsított tempóban megyek a pincébe, ahol arra gondolok erősen, hogy zombik, csak a Brad Pitt filmben vannak egy kerülettel odébb, gyilkosok pedig csak a torrenteken. Mindenesetre úgy érzem magam, mintha az erdő közepén laknánk és egészen elhiszem, hogy önfenntartóak vagyunk.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.