A kocsiban újabb rotációt végeztem, miután Bridget Jones idézve lett többször is a 6 éves szájából. Elhajlottam egy kicsit Eminem felé, aztán biztosabb vizekre evezve Buble szól megint. Egyébként rá kellett jönnöm, hogy kizárólag egy albumát szeretem, a 2004-es koncertfelvételt, az összes többi olyan, mint egy szirupos karácsonyi album. Úgy vagyok vele, mint a Sinatra dalokkal, elvileg szeretem, de kevés helyzetet tudnék elképzelni, amikor hallgatnám is.
Szóval a szóbanforgó albumnál nem tudom, hogy mit szedett Buble, de igen rendben van. Az a fajta pasi tónus, akinek bármit elhiszel, bármit megteszel, bármit elnézel. Mert hogy szeretjük a feslett férfiakat, csak együtt élni nem tudunk velük. Egyébként ez lehet a mi bajunk, mindig másra vágyunk, mint amire tulajdonképpen szükségünk van.
Visszatérve Buble tudatmódosítására, teljesen megértem, csak kicsiben gondolkozva, kapásból meg tudom mondani, hogy melyik cikkeimnél küldtem le éjjel, írás közben valamit. Emlékezetesek lettek. Persze másnap vissza kellett őket olvasni, de rendben voltak. Nem úgy, mint azok a cikkeim, amiknél valami dolgom akadt és folytatni kellett később, egynél egyszer annyira elakadtam, hogy leültettem elé Gy-t, hogy fejezze be. Egynél pedig három napot vártam, hátha valaki tovább írja. Szerencsére az írás azért nem olyan, mint a főzés, simán tudok olyat, hogy elkezdem a fokhagyma levest és krumplileves lesz belőle végül, vagy a lencsét főzöm babfőzelék instrukciók alapján. A levezetett gondolatmenet bizonyítja egyébként, hogy a zenének köze van a kajához és a szexhez is.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.