Tegnap, nagy örömömre, találkoztunk egy ovistárs mamájával a közértben, akik elcsábították Bundit. Hirtelen három óra csönd szakadt rám, esküszöm egész nyáron nem volt ilyen. Toltam is, amiket kell, cserébe ma délután négy gyerek lesz itthon, mert viszonzom a vigyázást. Így mára már írtam két cikket és legalább kétszer legyalultam Gy-t, mivel három perc és megint mehetek a kölykökért.
Arra kérem a Jóistent, hogy legközelebb most már tényleg fiúnak szülessek, mert igazságtalannak érzem a dolgokat. Persze lehetséges, hogy csak mindent akarok, gyerekeket is, meg karriert, mindenesetre a három fő vezérvonalat követve, ma enni nem lesz mit. Mert ugye, vagy dolgozom és gyerekezem, vagy főzök és gyerekezem, vagy dolgozom és főzők, ezekből a gyerekek a legkevésbé lepasszolhatóak. A takarítást ne is említsük, plusz a kert, lassan ránk hívják a köjált.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.