Ma felhívott az egyik megbízóm. Elkezdte mondani, körítő szöveg, kapott a másik mebízótól egy hosszú levelet, .....sistergés. Ácsorogtam a lakás különböző helyein, hátha kitisztul a térerő, aztán elkezdtük hívogatni egymást. Kicsöngés után így folytatta: szóval erről van szó, majd egy zaklatott PR, cikk, youtube szavakkal tűzdelt megbízás valakinek, nem nekem , mert én ugye tele vagyok. Kis gondolkodás után, na jó, ez pusztán számviteli és marketing rész. Krákogás, csak hogy számíts a dolgokra, mondta, ha, esetleg. Én szinte meg sem szólaltam, kiválóan meggyőzte magát, egyelőre fingom sincs, hogy miről.  Szevasz.

Péntek délután megkaptam a terv leadásának határidejét, keddre. Ja, szinopszi is. De ne írjak hosszú mondatokat, mert sokszor értelmetlenek.( egyébként tényleg hosszú mondatokat írok). Szóval hárman dugjuk össze a fejünket, egy cseh ügynökség, egy szlovén megrendelő, akiről elképzelésem sincs, hogy hogyan olvassa a magyar cikkeimet, talán google fordító, és én.

Kicsit olyan ez, mint Gy. együttesi felkérése, hogy basszusgitározzon. Tegnap megkérdeztem tőle, hogy te, biztos tudják a többiek, hogy tényleg nem tudsz gitározni, nem csak szerénykedsz? Persze, mondta. Akkor ez az az eset, amikor egyetlen kétlábú színész sincs és a féllábúakat hívják? kérdeztem. ŐŐ, igen, mondta. Vagy csak a kinézet miatt kell állni a színpadon (csak szerényen:) ) Szóval nem is tudom, hogy ki a féllábú az én esetemben, de aszem egyelőre én.