Reggel néztem az sms-t, miszerint megszületett a kolleganőm fia. Pont úgy éreztem magam, mintha váratlan eseményként csapott volna le ránk a dolog, csak pislogtam, hogy basszus, pedig szegény csak majdnem két héttel szült korábban. Itt ücsörgök a bringa túra előtt, Adria után kb húsz feldolgozandó témával és azon merengek, hogy de rendes ez a gyerek, hogy ebbe a kis munkára szánt, szabad résbe született bele, mert legalább fel tudom tűrni a gatyámat hozzá. Szóval a célidő december...
Este még elhajoltam egy kicsit a konzumidiótizmus felé, miszerint if you love me, why am i dying...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.