Ma és holnap átcsörtetünk az anyák napjákon mindkét intézményben. Csak tudnám, hogy ilyenkor már minek. Nem tudom, hogy velem van-e a baj, de egyszerűen kiver a ragya ezektől a műsoroktól, már gyerekként is utáltam. Először is, már családon belül megtartottuk, kaptam saját kézzel kötött csokrokat, puszival. Ennél több nem is kell, ennyiről szól ez az ünnep. De hogy hetekig magoljanak, izguljanak, lámpalázazzanak azért, hogy Kovács Pistivel együtt félrenyalhassák a hajukat, vigyázállásban...Eddig soha nem mondtam egyik gyereknek sem, hogy nem szeretek anyák napjára járni, de tegnap előtt Andris elszontyolodva kibökte, hogy anya, nem baj, ha nem várom az anyák napját? Én meg mondtam neki, hogy dehogy, a szülők sem szeretik annyira, mert sajnálják az izguló gyerekeiket, erre a Panna is beszállt, hogy ő mennyire utálja az egészet. Király, nyilván a pedagógusok is utálják, tehát tuljadonképpen minden fronton ellenállás van. De azért szép ünnep ez. Kár, hogy beviszzük az oviba és a suliba is...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.