Vasmacs

Ha nektek is becsokizik folyton a blog, ne sírjatok, úgy sem történik velünk semmi érdekes, csak a szokásos. Ha ügyes vagyok, még a gördítősávot sem kell (nem is tudnátok) használni ahhoz, hogy megtudjátok, az építkezés tovább dübörög, fűtésünk továbbra sincs, csak vagy szauna üzemmódban, vagy jégverem szinten. Míg Andris teljes mellbedobással azon van, hogy hazakönyörögje magát az oviból, addig Panna nagyon kamasz, ami azért is jön ki hülyén, mert még én is pont olyan allűrökkel vagyok tele, mint ő, kívülről nézve pedig a világfájdalom vérnyomásemeleő. Holnap ismét láncleverés, ennek örömére a gyerekeket leszállítom a balcsira, majd azonnal vissza is jövök, de legalább gazdaságos leszek, mert egy feles elég lesz a boldogságomhoz, tekintve a bennem rejlő 400 kilométert. Munkafronton folyton a nekiállás és a folytatás állapotában vagyok, de egyik kézzel síró kölyköket nyugtatok, meg újságpapírt válogatok és kötök, másikkal padlóburkolót választok, csempét veszek, főzök, mosok, takarítok, miközben a magvas gondolatok elillannak lejegyzés nélkül, ahogy megszülettek. 

Egyébként, ha újra kezdeném, a gyógyszeriparban utaznék. Tényleg nem tudom, hogy ez már az a kor-e, amiben az egyik gyógyszert a másik miatt kell szedni, de elgondolkodtam, amikor a szteroid spraym kiütötte múltkor a fájdalomcsillapítót. Négy napig tiszta kiütés voltam dekoltázsban, mit ne mondjak, gyönyörű volt, szóval rohadjon meg a fejfájás, eszembe nem jutott, hogy nem szedhetek sima algoflexet. Megnéztem néhány fájdalomcsillapító tájékoztatóját, baromira nem passzolnak a szteroidhoz. Tényleg már csak a tenger marad.