Vasmacs

Tegnap beiratkoztunk Bundival a könyvtárba, amíg a nővére grafikán volt. Mondhatnám, hogy azért ültünk másfél órát ott, mert szétvetett minket az irodalmi hév, mert igaz, de az sem elhanyagolható tény, hogy mindenütt jó, de a legjobb házon kívül (lásd., lent). Andris két pillanat alatt átérezte a hely lényegét, óriási kupacokban halmozta fel a kisasztalon a könyveket, aztán szűkítette a kört némi nézegetés után, végül újabb hegynyi adagot gyűjtött össze. Kindley ide, vagy oda, én is kivettem négy könyvet (nagyon optimista vagyok), viszont most is belesajdult a szívem, hogy mennyire szegényes a helyi könyvtár. Persze kevés pénzből nyilván nem lehet feltölteni jó könyvekkel, és a szociális támogatás sem segít sokat. Nem is értettem a könyvtárost, amikor eléálltam, hogy akkor most beiratkoznék, ő meg nézett, hogy ki akar beiratkozni. Mondtam, kicsit megdöbbenve, hogy hát én, a csaj meg pajkosan kacsintgatott Bundira. Néhány másodperc gondolkodási szünet után leesett a tantusz, hogy ez nyilván most jobb lesz nekem, szóval megkérdeztem a tagságit, ami Andrisnak ingyenes, nekem meg 1700 forint negyed évre. Beiratkoztunk így mindketten, pedig tényleg az utolsó négy rugómból csatlakoztunk, sosem vártam ennyire még fizut, de ez most mindegy. Vajon van-e olyan akció, vagy rendszer, ami a könyvkiadókat érinti, hogy megjelenésenként, legalább a saját kerületükhoz tartozó könyvtárakba küldjenek egy-egy példányt a könyvtárakba... És miért nincs? És mi lenne, ha mondjuk a debreceni stadion helyett máshová dugnánk milliárdokat. De ez mondjuk demagóg szöveg, mindenesetre szomorú volt.  Vagyis én voltam szomorú, Bundi viszont igen boldog.