Vasmacs

"...csak egy tisztasági festés és konyhabútor összeszerelés..."

Így indultunk. Persze mindig alábecsüljük a dolgokat és Ferinek mindig igaza van, mert ő persze röhögött, hogy annyi úgy sem elég. Szóval volt olyan állapota a háznak, amikor márcsak a kecskék hiányoztak belőle, mert a tégláig vert falakról, vagyis a tetőről aláhulló szalma bokáig ért a sittel vegyülve. Az életterünket egy átlátszó nejlon választja el a háborús színtértől, van abban valami perverz, amikor a család 50 százaléka még ágyban, párnák között, a kőműves meg vadul fúr, csiszol, kalapál egy méterrel távolabb. (A kép egy kevésbé durva állapotot tükröz még)

A termosztát beadta a kulcsot, vagy alánkgyújt, vagy nem megy. Csak az időjárásban bízhatunk, hogy meleg lesz, mert a betonnak és glettnek jót tesz a nyitott ablak, nekünk viszont éjjel egyáltalán nem, a nejlon azonban nem hőszigetel ugye. És az hagyján, hogy a földön alszunk, de hogy még buzi hideg is legyen éjjel... Este csinálok egy képet a sátortáborról, amikor minden centin ágynemű van. B. helyes volt tegnap, telefonban kérdezte tegnap, hogy akkor jöhet-e aludni, én meg néztem, hogy hová. Próbáltam elképzelni, de nem ment, meg nem is értettem, hogy hát látta, pénteken, hogy Andris nélkül kockáztuk ki a dolgokat. De cuki volt, hogy reménykedett:)

A tavalyi zavarodottságunkból kiindulva, márcsak egy kb. 15 színt tartalmazó skálát kaptunk, mert minél nagyobb a választék, annál nehezebben döntünk. Fejlődőképes lehetek, mert Gy. nélkül, kb. öt perc gondolkodás után ráböktem a különböző helységek színeire, és ha lenne a számlánkon pénz, még a csempét is megvenném három perc alatt, alig habozva.

A spórolás egyébként hasznos dolog, rengeteg fölösleges szarra költhettünk eddig, valahogy a két gyerek is belátóbb, ha bedobom a nyígésükre az adu ászt: "Egyszerre mindent nem lehet. Tudjátok, nyaralni is, meg építkezni is..." Ilyenkor látom, hogy csattognak a kerekek, hogy minek építkezünk egyáltalán, náluk nincs a fontossági sorrend élén a falak tükörsima mivolta és az anyjuk hálószobája, de nem firtatják a dolgokat. Bundi még bízik a nyúlban, hogy helyettünk majd megveszi, ami kell, ilyenkor érzem a nyomást, hogy el kellene oszlatni a homályt:)