A grafomániát erősen csökkenti, ha az ember egész nap ír munkaköri kötelességéből. Így csak röviden. Panna még itthon lógatja a lábát, mert még mindig lázas és taknyos, mint állat. Én ma éjjel először nem ébredetm fel hónapok óta és nem fulladtam reggel, kivéve persze a pénteki másnapot, amikor nem értem rá a fulladással törődni. Mint megtudtam, veszélybe kerültek a homeopátiás cuccok, szóval nem tudom, hogy mi lesz, lehet, hogy elmegyek a franciákig az antimóniumomért.
Egész nap fázom. Kiolvastam a kilencedik sukie könyvet, nagy fütyökkel vártam, hogy a 10. után majd lehúzom a 11-et, erre nincs fent az amazonon. Keresnem kell valami angolnyelvű ponyvát, nehogy visszaessek.
Belecsaptam egyébként a lecsóba, hogy hogyan és mivel, az titokos, de elszakadtam egy kicsit a gyerek témától. Sokként realizáltam ugyanis, hogy a legtöbb írótásram az újságnál is legalább három gyerekkel bír, de sokan néggyel. Nyilván azért, hogy legyen miről írnom, nem szülök még egyet, de azt is be kell látnom, hogy egy idő után már nem lesz miről írnom, mert így is megírtam mindent kétszer. Hol emlékszem én már a kisbaba korra részletesen, egyszerűen nem tudom felidézni, hogy hány évesen lettek szobatiszták a kölykök. Lehet, hogy nem is én szoktattam Bundit bilire? Lehet, hogy nem is volt bilije? És gyerekszobája? Én itt voltam egyáltalán? Semmi emlékem sincs ilyenekről... Szóval valami időszerűbb dologba is bele kellett kezdenem, cserébe nincs időm annyi, mint gondoltam, főleg, hogy jövő héttől járom az országot megint. Ezek mennek.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.