Fél négy óta fönt vagyok, amikor egyszer csak kipattant a szemem, hogy jé, nem fulladok. Visszaaludni azonban a nagy örömtől nem tudtam, így eltelt 10 perc, melynek a végére megint nehezen vettem a levegőt, hogy aztán azért ne tudjak elaludni.
Mi van, ha azért fulladok, mert elegem van, mert egyszerűen a saját életemben nem kapok levegőt? Mi van, ha arra vágyok csak, hogy hanyattfekve süttessem a hasam a napon, szorosan behunyt szemmel, miközben a levegő úgy árad szét a tüdőmben, mint a zsibbadás...Hogy valaki belesuttogja a fülembe, hogy csak engem... és mindig...még akkor is...ha nem nyitom ki a szemem...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Azsa 2011.01.17. 15:08:14