Szombaton megnéztem, hogy hajnalban alszanak-e az ügyeleten az orvosok. A hülyeségem körbeért, sikerült olyan dokival találkoznom, akivel már volt dolgom, remélem nem a hullafoltokat vittem hozzá. Egyébként évek óta először nem éreztem úgy, hogy fölöslegesen mentem ügyeletre. Szombaton délután elkezdtem fulladni, hiába puffoltam, az utolsó adag már nem hatott, így fél ötkor arra ébredtem, hogy egy szívószálon kell lélegeznem. Eljutottam arra a pontra, hogy nem tudtam a dologgal mit kezdeni, fogtam magam és elmentem az ügyeletre, ahol kaptam egy vénás diaphillint, ami két pillanat alatt rendezte a levegőzésem, igaz, némi rosszullét után, de végülis a doki volt hülye, mert nagyon bizonygatta, hogy szarul leszek, hát lettem is. Mindegy, kaptam beutalót a Korányiba, ha megint ilyen rohamom lesz. Egy halom papír és egy tucat orvosi vizsgálat után sem meri kimondani senki, hogy a baszott mellhártyából asztma lett, lehet, hogy ehez meg kéne egyszer fulladnom, nem tudom, most mindenesetre egyrészt beszartam, másrészt meg úgy döntöttem, hogy nem hagyom magam. Kiverek a háziorvosból egy levél Diaphillint, amit nem is értem, hogy eddig miért nem adott, és legyen szíves már megmondani, hogy pontosan mivel és hogyan kezeljem a rohamokat. Amik egyébként minden melegfronttal, azaz hetente meg is jönnek. Aztán bejelentkeztem a homeopata dokihoz, keresek egy pullmonológust és remélem, hogy a kör bezárult. Basszameg, nem merek elaludni, tiszta fos vagyok, mert félek, hogy fulladva fogok ébredni. Namár! Egyébként alszanak hajnalban az ügyeletes orvosok.