Hogy nem leszek már magas és szőke, lassan nyilvánvaló, még akkor is, ha eddig valahol azt hittem, hogy de. Nyilván izmos kígyó sem, meg babaarcú manöken sem leszek. Hogy magamban mégis mindig azzal nyomom el az elégedetlenségeket, hogy majd...egyszer úgy is...némi önámítást takar. Most már csak abban reménykedhetek, hogy egyszer világhíres író leszek, ez talán nem megy szembe a génekkel, az idővel, csak a józan ésszel. Az meg úgyis minek nekem.