Vasmacs

Ha eszem, nem fulladok annyira! Indulhat a malacosodás!!

Tegnap előtt már éppen hanyattdőltem, hogy nyalogassam a betegségem és magamon kívül voltam, hogy kicsit lassul a munka, juhéjj, jöhet a karácsonyi készülődés. Negyed hétkor jött is a levél, hogy másnap mehetek, mert folytatódik a hajtás...Sosem lesz vége, sosem...

Kicsit olyan ez a hóesés, mint a Shrekben a Pinokkió, amikor esés közben kiabálja: "Fiú lettem, fiú lettem! ááá!" Mire meg leér, megint fabábú. Mire megírtam a reggeli cikkemet és visszafordultam az ablakhoz, már az eső esik.Olyan sűrű napjaim vannak, hogy nehéz még…

Ugye, hogy mondtam, hogy elérkezik ez is? Mint blogger, ezúton üzenem a figyelő háttérnek, hogy csókoltatom az univerzum közepét, aki körül forognak a csillagok, s bár tegnap este kedvem volt rágót ragasztani a kötelezően kiakasztandó k.e. nyilatkozatra, nem tettem, mert ahhoz…

Miután lelassultunk az eddig nagyon sok munkával ellátó projecttel (örömre azonban nincs okom, mert bármikor jöhet a forródrót, hogy most azonnal folytatjuk), tegnap Jézuskát játszottam. Jól haladok, de főfőfőfő dologról hallgatok, ami egyébként lefoglalja a fő…

Aztán este le kellett vedlenem a láncokat. Ugyan majdnem lemaradtam a dolgokról, mert az első ki vezet körben rossz választ nyomtam, de végül éjfélkor, amikor ugye éppen abba kellett volna hagyni az ivást én gyorsan elkezdtem, mert a többiek, de tényleg mindannyian vállalhatatlan…

Szombaton hűen önmagamhoz, nem hagyhattam elkallódni Bundi oldalfájását. Az úgy történt, hogy esett a hó és a két gyerek az első levegővétel után ébredéskor kirongyolt a kertbe. Én békésen sütögettem a gofrit, néha kinéztem, hogy egyik sem esik-e le éppen…