Nahát, eddig nem tudtam levegőt venni, most pedig nem akarok. Ugyan hetek óta először nem fulladok reggel, most viszont elkezdett fájni a mellhártyagyulám (hogy eddig miért nem fájt, rejtély), de úgy, mintha kitörték volna a bordáimat. Két antibiotikum, egy tubus asztmaspray, néhány levél fájdalomcsillapító és másfél hónap betegség után most lett teljesen elegem. Annyi minden után kéne még rohangálnom, de most be kell látnom, hogy kicsit lassítanom kell, a kórházat azért kihagynám. Egyébként olyan furcsa ez az egész, mert milyen már, hogy a doki közli, hogy márcsak a szteroid marad, de az meg rosszabb, mintha semmit nem adna, kvázi széttárt kezekkel nézi, hogy szenvedek hetek óta. Basszamegmár, lassan az AIDS is gyógyítható lesz, én meg szépen szarakodok egy sima mellhártyagyulladással!!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.