Anyukám ma 65 éves. Akkor született, amikor a II. Vh-nak vége lett, élt a szocializmusban, emlékszik 56-ra, ott volt a rendszerváltáskor és utána, és még ma is érdeklődéssel figyel mindent, ami csak körülveszi. Felnevelt két gyereket és négy unokát, eltemette az összes felmenőjét és férjét, miközben soha nem fogyott belőle a jóindulat és optimizmus, de legfőképpen a szeretet. Mindig, mindenkit elbűvölt, még ha ezt az útszélen dolgozó munkások, vagy lassabban dolgozó eladók, akiknek néha beszól, nem is értik. Szerencse, hogy nekünk ő jutott, s jó lenne minnél többet megőrizni belőle, hogy ne csak mi tudjuk, hanem az utánunk jövők is, hogy milyen volt és van igazán. Egyszer meg is írom, tényleg, mert az lenne ám az igazi!