A fejembe vettem, hogy levágatom a hajam, de persze gyorsan, azonnal, most és nagyon. Csütörtökön kaptam is nevet, hívtam a srácot, aki adott időpontot. Pénteken elkéstem, mert senki sem szólt, hogy a Deák tér helyett ásatás van, és úgy futottam Pannával, hogy a sarkon a házfalnak kellett támaszkodnom, mert ugye amúgy is fulladok. Persze leadtam a drótot, hogy bocs, kések. Aztán álltam a megadott címen, körbe futkostunk kétségbeesve ketten, és felhívtam megint megsemmisülve a fodrászt, hogy nem találom őt. Miután kiderült, hogy a Miniatűrbe költözött, kicsit elbizonytalanodtam, aztán hazamentünk, egy keddi időponttal gazdagabban. Szóval voltam már a szóbanforgó helyen, amit utána emlegettünk néhányan még sokáig, mert csomó kiéhezett műbuzeráns nyáladzott, én meg hányok az ilyen helyektől, meg mindentől, ami műűűmájer, szóval komoly kétségeim vannak, hogy jó helyen vágatok-e. De bízom Lívia ízlésében, never mind...
Mindegy, persze nem bírtam magammal, szóval le kellett magamnak vágnom, mert ugye kedden úgy is...Továbbra is Koncz Zsuzsa összes és kiflicsücsök a tarisznyában. Nem baj, nem fogom sajnálni legalább, most már egészen biztos...Olyan kár, hogy mindenkinek le tudom vágni a családból, csak magamnak nem, miért nem látom hátul, miért, miért!!!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.