Panna büszke (tényleg az) tulajdonosa egy kisebb vagyont érő szemüvegnek. Elkezdődött, de véletlenül sem mondom neki, mert úgy néz arra a szemüvegre, mint egy kis ékszerre. Szóval elkezdődött az örökös macera, aminek talán sosem lesz vége. A nehogy elaludjak szemüvegben, mert eltörik. A nehogy leessen, mert eltörik. A nehogy otthon hagyjam, mert nem látok. A nehogy kiröhögjenek, mert sírok. A nehogy kilássak az üveg alatt és fölött, mert megszédülök. A nehogy szúrjon a kontaktkencse, nehogy kiessen, nehogy elhagyjam, nehogy begyulladjon, nehogy lejárjon, nehogy lötty nélkül menjek, nehogy lencse nélkül menjek, nehogy elaludjak benne és egyáltalán. Van, aki lát mindenféle macera nélkül??
De most akkor legalább látni fog és talán így is dögös kiscsíra marad, mert azért én már tudom, hogy nem ezen múlik. De nem sajnálom hangosan, ez legyen a legnagyobb baja...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.