Olyan könnyű Gy-t boldoggá tenni, itt van ez a gitár-ügy. Néha ugye előveszi, néha igen hangosan pengeti, néha még az erősítőt is jól feltekeri, néha pedig pont azt érzem, amikor ránézek a piros gitárra, mint néhány éve a furulyára. Ezt az utóbbit egyébként végül nagyon eldugtam...
Ma délelőtt aztán néhány hang megtalálta a helyes utat és a ritmus is tartotta magát, elsuhanva a szobán pedig odavetettem:
" Néha látom a fényt az alagút végén, hogy egyszer talán még szórakoztató is lesz ez az egész..."
Azóta szárnyra kapott!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.