Áthallás van a telefonvonalunkon. Csak így, egyik napról a másikra, beköltözött az életünkbe egy másik család, mi pedig lapítunk. Istenem, kíváncsiak vagyunk, ráadásul kellett vagy három nap, mire tökéletesen felgöngyöltük az ügyet.

Szóval, a telefonunk, teljesen szokatlanul, egyik napról a másikra elkezdtett csörögni. Egyébként egyáltalán nem értem, hogy miért nem mondtuk még le, mindegy, egyedül a pártok és az ügynökök tartják rajta velünk a kapcsolatot. Tehát, a telefonunk napok óta csörög, mi pedig elkezdtük felkapkodni, hangosan hallózni, miszerint szóljál már bele, anyukáddal szórakozz és ilyenek. Aztán, rájöttünk, hogy a búgás a vonalban azt jelenti, hogy valahol máshol, még csörög, egyszer pedig felvették. Hoppá. Több híváson keresztül tisztult ki a dolog, hogy valakinek szülinapja lesz, egy nagymama félóránként! zaklatta az elcsigázott lányát, vagy a menyét, hogy hány gyertya kell a tortára (ez a legszebb az egészben:), valamint mit süssön, ésatöbbi. Vasárnap reggelinél, Gy. is csatlakozott a játékunkhoz, kihozta a készüléket miközben ettük a pirítóst. Aztán megegyeztünk, hogy véget vetünk a hallgatózásnak, bejelentjük a dolgot, főleg, hogy a sok szegény párt aktivista és nyaralást értékesítő ügynök, most nem tud minket hívni.

Végezetül felmerült bennünk, hogy felhívjuk szegény csajt, aki folyton kapkodja a telefont a hülye rokonainak, és elmondjuk neki, hogy olyan kedves hangja van, hagyja a francba azt a köcsögöt, aki úgy beszél vele, mint egy kiskutyával, most kell lépni, még a weelis kád előtt, szülinap után...