Ahogy nőnek, úgy kell rájönnöm arra is, hogy a belső dolgokat tőlem függetlenül töltik fel, a végeredmény pedig sokszor váratlan. Panna egy lassú folyó inkább, aki biztosan megy előre, magával mossa azt, amire szüksége van. Néha észrevétlen, de legtöbbször csak ad, igaz, még langalétán. Jó lenne mondani, hogy olyan, mint én, de nem olyan, és a hiúságom miatt nehéz, mert bár én is ilyen lettem volna. Többször vagyunk inkább egymással szemben, mint mellett, mert ő olyan csöndes én meg szétrobbantom ezt körülötte, ha jót akarok, akkor is. Pedig igazán kellünk egymásnak, csak nem úgy, ahogy mi azt gondolnánk.
Andris egy nyughatatlan jellem. ÁLtalában álló bolygó, aztán berobban, de csak akkor, amikor ő akarja és behoz minden lemaradást, sőt! Éppen ezért, követhetetlen. És sokszor hihetetlen, mert minden új tudomány, ötlet, reakció, előre kiszámíthatatlan és ezért váratlan. Vele is szemben vagyok sokszor, persze rajtam kívül a fél világgal szemben van bunderasz,de ez csak energia. Az ő világának a napja és a holdja én vagyok, és rajtam keresztül látja a világot. Panna ilyenkor már ment előre, tőlem függetlenül mért fel mindent, követte a saját ötleteit, Andris csak az én, vagyis inkább a mi energiánktól képes működni.