Sosem értettem, hogy miért engedik a boltok bejáratánál a pénzkéregetőket ácsorogni. Aztán, végre mára megérett a gondolat bennem, hogy a legjobb helyen állnak és nem a kiskocsik százasai miatt. A hétköznapi embernek valhol szembesülnie kell a fogyasztás szélsőségeivel, bár attól tartok, hogy a fogatlan és csontsovány nénikről nem önmaguk jutnak a vásárlók eszébe. Naponta, kétnaponta, vagy néhányan hetente vásárolunk. Toljuk a tele kocsikat, sokszor 50 százalékban felesleges, vagy legalább is haszontalan dolgokkal. Még többször 100 százalékban. Cuccok lakásba be, elfogyasztás, széttépés, trancsírozás, felhasználás, félredobás, halmozás. Ülünk a szemétkupacunkon, max. odébb horjuk. Becipelünk, kicipelünk. Néhány lépés távolságról nemhogy civilizáltak nem vagyunk, leginkább állatiasak. Csak mondjuk tudunk élére vasalni, hajtogatni, zanzásítani és van szatyrunk.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.