Tegnap este úgy éreztem magam a Quimby koncerten, mintha kiásták volna a metrót Marcaliban. Korrekt buli volt, stroboszkóppal, rendőrtölcsérrel, ugrálással, szóval, sikerült megtalálnom azokat a nyomokat, amikért 17 éve megőrültem, Kiss Tibi és Líviusz még mindig varázslók . Sajnos 11 körül elkezdett esni az eső, a gyerekek pedig beszorultak mellém a sátorba, és nem tolerálták a dolgokat. Nagyon fájó szívvel jöttem el, és végig azon agyaltam, hogy basszus Quimby. Marcaliban. Ha én ezt 17 éve tudtam volna...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.