Ma reggel, fél tizenegykor ismételten a fogorvosi rendelőben találtuk magunkat. Tegnap ott zártunk, ma ott nyitottunk, mintha el sem mentünk volna.
Szegény Pannának az egyik foga nem akart kiesni, pedig már negyedig kinőtt az új. A mögötte lévő foga, amit be szoktak gyógyszeresen kezelni (szegénykém örökölte a puha fogaimat, de az újak, már gyönyörűek), félig letört. Elmentünk hát, Pestről leérkezve, azonnal a fogorvoshoz, aki szerint, a ki nem eső fog fáj, kikapta hát a helyéről. Boldogan távoztunk, én kicsit szkeptikusan-doktor úr, a bal, nem az a bal, stb...-de reggelre meggyőztem magam, hogy éjjel fájt volna neki. Fél 11-kor felkelt a kisasszony, majd az első kakaókorty után kiugrott a székből. Rongyoltunk a fogorvoshoz, volt még fél óránk. Nem húzták ki, mert egy év múlva nőne csak ki a maradandó helyette, szóval megint csak "idegelték", de találkozhattunk az injekció intézményével, Panna hős volt.
Eddig egyetlen ittlétünket sem úsztuk meg valamilyen orvosi ellátás nélkül. Fülészet, gyerekorvos, kórház, fogászat. Még jó, hogy minden vonalon ismerjük a dörgést...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.