Ha én rózsa volnék...soha sem lobognék...egyébként pedig, valamilyen szakember lennék, aki érti a dolgát és nem ijed meg az azonnali melótól. Balatonon semmiféle szerelőt nem lehet találni 24 órán belül. Utána is csak nehezen, könyörgés és kompromisszumok árán, főleg azért, mert általában van A vízszerelő és van A kőműves. Nos, A vízszerelő, tegnap ásott a bejárat előtt egy akkora likat, feltörve a betont, hogy egy tehén kényelmesen elférne benne, a terasznak így hát annyi. A sittet, laza lapátcsapásokkal a távolban halmozta fel, amit, az A kőműves, nem volt hajlandó nagy távolságra, azaz a kapu elé kivinni. Fogtam hát a lapátot és a talicskát és kihortam délelőtt a sittet a kapu elé, hogy fellapátolhassa A kőműves, vagy nem tudom ki, mert ő betonozást nem vállal, szóval hogy immáron harmadszorra megmozgassuk a kb. 2 köbméter sittet. Nincs ezzel baj, nem büdös a munka, csak a derekam szakad most le, és az A kőműves helyebb nincs B kőműves, mert ilyen hirtelen, ne akarjunk semmit. Jól meg kell gondolni a dolgokat, mielőtt megmozdulunk ugye. (előbb kijön mindenki, megnézi a dolgot, majd elmegy. Aztán visszajön, elképed, majd megint elmegy. Végül, harmadik nekifutásra dolgozik is). Alternatív megoldásként hozattam homokot, melyre járólapokat helyezek. Igen érdekes lesz az ideiglenes teraszunk, de azért büszke leszek magamra, hogy én ütöttem össze. Ha pedig valaki, ebben a szerencsétlen térségben panaszkodni mer, hogy munkanélküliség van, hát dugja a nyelvét a seggembe!!!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.