Sosem gondoltam volna, hogy értelmet nyer a zselés kézfertőtlenítő, amit bohóságból vettem indulás előtt. Mert hát muhaha, víz, az ugye mindig, mindenhol van. Aztán tegnap délután, fél nap víznélküliség után, amikor a boltok már zzárva voltak, a víz pedig rohadtul nem jött vissza a kempingbe, elkapott a pánik, hogy most akkor szomjan halnak-e a gyerekek. Olyan röhejes, hogy itt ez a rohadt nagy tenger, aztán sanyi...
Még szerencse, hogy nem tegnap jött ránk a szapora és csak egy kicsit kapott el a röhögőgörcs, amikor este eszembe jutott pisilés közben, milyen meggyőzően meséltem Sz-nek és B-nek, hogy higiénikusabb a mosdó a kempingben, mint otthon. Ekkor éppen a vízzel töltött kukák előtt álltunk, amiből vödörrel kellett a lehúzáshoz meríteni.
(és mi magyarok, itt is olyan viccesek vagyunk. Szintén pisilés közben hallgattam ki egy családot, akik ékes jászi tájszólással beszélték meg, ők bizony le nem öntik a témát, mert annyi pénzt fizettek ezért a kempingért...)
Egyébként új dimenzióban mozgom, közelebb kerültem a halakhoz, pipa nélkül úszom, a föveny és kövek közelében, ha éppen a fenekem nem húz a víz fölé. Csodálatos, nem is értem, régen miért nem csináltam.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.