Vasmacs

Itt ülök a Balcsin, a tetőtéri szobában, ahová végül csak betört a nyár, bár délelőtt enyhe kételyeim voltak. Szóval sikerült lenavigálnom a három gyereket, némi széteséssel, de ezt már tulajdonképpen tegnap éjjel letudtam, amikor a késői hazaérkezés után kellett egyszerre kicsomagolnom a hétvégi cuccokat és becsomagolni a balatoni, majd az adriai dolgokat.

Egyébként kiváló volt a hétvége, leginkábba távirányításos gyerekezésért, komolyan, két nagymama sem ér fel 16 másik gyerekkel. Sikerült feladnom több év ellenállását hal ügyben, így Panna névnapjára ketten (figyelitek, ez pedagógia, két legyet egy csapásra:) ) kapnak egy akváriumot. Azzal a feltétellel, hogy addig lesz, amíg ők tisztítják etetik és most komolyan be is fogom tartani. Nem kell röhögni, ráér, amikor fél év múlva sírok azon, hogy mennyire rühellem a 100 liter víz cseréjét, vagy a döglött halakat. Ezt az egészet pedig az apartman melletti tökömnyi halastónak köszönhetem, a program három napig ugyanis az volt, hogy próbálták kiszedni a szerencsétlen aranyhalakat a tóból. Végülis hosszútávon drága mulattság volt...

Volt kalandos kenutúránk is, csomó tanulsággal. Először is, gyerekkel sokkal természetpusztítobb, mint alkoholista hajlamú, zabolátlan kamaszokkal. Az utóbbiak mi voltunk 15 éve. Szóval, néhány gyerek nem igazán élvezte annyira, mint gondoltuk (a mellékágon való eltévedés talán túl félelmetesre sikerült), köztük Bundi (bár a végén azért megkérdezte, hogy mikor megyünk megint, mert jó volt), néhány gyerek pedig nem igazán volt egy hullámhosszon a természettel, azaz üvöltöztek végig. Panna viszont imádta, már csak a sátrat kell tudnia felvernie és mehet isten hírével.

A menetrend egyébként a héten a szokásos: próbálok előre dolgozni, miközben ide-oda rohangálok pest és mária között, de azért lopok magamnak egy estét is. Péntekre pont szétcsúszom, vasárnap hajnalban pedig indulás. Nem baj, utána két hét hanyattfekvés, halevés, búvárkodás.