A rehabilitációs osztag ismét jelentkezik. Andris, a napsütés örömére, bár attól függetlenül, a szombatot magas lázzal ünnepelte. Vasárnapra ezt elfújták, de ez determinálta a programot, ami kerítésen belül rendeződött. Persze csak kettőnknek. Az utolsó heti, féllábas, délelőtti ovizásnak is lőttek, ezzel együtt pedig minden, munkának álcázott saját megmozdulásomnak is. Ráadásul a balcsira sem tudom még levinni, mert hétvégén programja van székes fővárosunkban. Tulajdonképpen jól elvagyunk, csak nyomaszt, hogy nem teszek semmi tartalmasat le az asztalra. Sajnos mind gasztronómiai, mind munka fronton, egyaránt érvényes a nihil. No, mindegy, egyszer csak elmúlik ez az időszak is. Egyébként pénteken döbbentem rá arra is, hogy a héten vége a sulinak. Épp idejében.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.