Voltunk ma az állatkertben, mert bezzegénatökéletesnayavagyok. Tudvalevő, hogy a magyar családok az állatkertet szent helynek tekintik, azaz kirittyentenek, mint állat (érted, mint állat, mhh), valamint fényképeznek, a helyett, hogy néznék azokat a szerencsétlen állatokat (nem, ők egy baszott kockát néznek a gépen, a fényképeket pedig soha a büdös életben nem nézik vissza).
Mai kedvenceim: Virágmintás, tapadós ruha, ondolált haj, tűsarkú cipő, tescos szatyorral. A nyertes azonban: babakocsi, mely jobbról, balról meg van pakolva szatyrokkal. Az egyikben a wc szűkítő a gyereknek, dehát, ha menni kell, hát menni kell.
Látogatásunk harmincadik percében, ahogy kell, szokásosan, elkapott a görcsös ásító roham, s a tizedik elágazásnál vártam az újraélesztő kocsit (nem jött).
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.