És megint esik...Még szerencse, hogy délelőtt csapadékmentes ovis kiránduláson vehettünk részt, most viszont megint mindenki itthon dunsztolódik, együtt, bezárva. Ilyenkor már bőven barnák szoktunk lenni, idén meg még nem is napoztunk. A kert olyan állapotban van, hogy bottal sincs kedvem megpiszkálni, gaz, sitt mindenhol. Mivel holnap leviszem a gyerekeket balcsira, egész héten megfeszített tempóban dolgozom, de átcsaptak a hullámok így is. Hétvégén konténerezünk, a gyerekmentes övezetben. Egyik helyen megkértek, hogy dolgozzak jó előre. Ráadásul megkért egy kedves ismerős is, hogy írjak az oldalukra kb. kéthetente, én meg bevállaltam, az első adagot lassan szállítanom is kell. Kedvenc Kórházam tegnap is hozzátett a szappanoperához. Szóval, kitehetem a táblát, megteltem. Elfogyott a szabad kapacitás. 

Valaki vigyen el asztalon táncolós, mikrofonos, ugrálós, lealjasodós buliba. Most. Vagy holnap!