A mai reggel a szokásos, hétfői rutinnak megfelelően telt. András csukott szemmel öltözött és körülbelül a konyhában ébredt, indulás előtt 10 perccel, de addigra már legalább szociális állapotba került. Panna rádöbbent, hogy ő tulajdonképpen egyáltalán nem akar göndör hajat, ami most, hogy rövid, egyre feltűnőbb, dehát mit csodálkozunk, Gy. ugye nem véletlenül Gy. Szóval reggel hosszú perceket áldoztunk a hullámok kisimítására, de a kis rohadékok csak visszaugrottak, Panna szeme pedig könnyben úszott, az én agyam meg lila gőzben. (mert mit nem adtam volna, ha nekem is ilyen hajam lett volna, de nekem meg ugye sosem jó semmi, ezt már Panna is megmondta). Tehát hullámok maradtak, de a figyelem ekkor már Bundin volt, aki a fejébe vette, hogy beviszi a kb. 50 darabos rajzkészletét. Ellenálltunk, a könnyek pedig patakzottak. A csapat üvöltő és szájgörbülő kölykökkel hömpölygött a kapuig. Egyébként a szomszédaink bizonyára azt hiszik, hogy verjük szegényeket...

A haj, ami gazdája szerint össze-vissza kócos. Szerintem meg király...