Annak örömére, hogy nem kellett ma vidékre távoznom, már hajnalban kitakarítottam, így nem nyomasztott egész nap, hogy hetek óta porban ülök. Magdi anyus mivoltomtól elszakadva, azért az figyelemre méltó, hogy miért nem jutok ebbe szerencsétlen kórházba el, tavaly december óta:
- Első kör: Leveleimre három hónap hallgatás.
- Második kör: Osztályvezető visszahívása, melyben fixáljuk, hogy találkozunk. De csak a szerda és csütörtök jó, remek, legalább szűkült a kör.
- Harmadik kör: " Viola drága! (ez én volnék). Tegyük át jövő hétre, névnapom lesz. (?)"
- Negyedik kör: " Rendben, várjuk Magukat. (nyomasztó sóhaj) De azért telefonáljon még jövő héten, úgy izgulok, mi van, ha nem lesz szülés..."
- ötödik kör: " Viktória drága (talált, bingó), pont magácskára gondoltam, tegyük át a megbeszélést jövő hétre. Tudtam, hogy maga hív, a száma vége a születésnapom.
Várom a folytatást...
ps: az igazsághoz hozzátartozik, hogy márciustól április elejéig én kussoltam, mert nem volt időm vidékezni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.