A legintenzívebben az érzelmeinket a gyerekeinkkel kapcsolatban és filmnézés közben éljük meg. Különben csak ügyeink vannak, meg néhány könyvünk. Még akkor is, amikor állunk egy szerintünk is csodálatos tengerparton, és arra gondolunk, hogy ez most Az a pillanat, igen, Azt kell érezni. Aztán eszünkbe jut, hogy mindjárt vissza kell érni az apartanba, hogy be kell fizetni egy csomó csekket még ma interneten és hiába állunk ott a köveknél, arra jutunk végül, hogy Az a pillanat tulajdonképpen nincs, csak kívülről hisszük, hogy másnál meg van. Ezek a dolgok egyébként a gyerekeinkkel kapcsolatban olyan egyszerűek, a filmek meg instant tolják le a torkunkig. Egyébként erre halad a világ: szaporodunk és bámuljuk a tévét.