Egyébként nem kellene tudni, hogy mi van az emberekben, nekünk kellene kitölteni mindenféle széppel és jóval az üres sorokat. Közhelymentesen. Bizalommal. Hogy végül ne kelljen leírni mindenféle magasztos baromságot, ne kelljen elmenekülni sehová, ne ugorjon össze a gyomrunk, ne csalódjunk és végül ne kelljen elbújva, valahol a sarokban nyalogatni a sebeinket. Te. Én. Néha Mi. Ez pedig nem egyéb, mint agyaghadsereg. Abból pedig csak Ők lesznek.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.