Milyen átverés ez a hétágra sütő nap, már tegnap is belezavarodtam az öltözködésbe. Kinézek, aztán rádobok Bundira egy kardigánt, utána pedig csodálkozom, hogy köhög és prüszköl. Velem együtt. Ma például kimentem pizsiben a kertbe, mert ilyenkor már szoktam. Aztán lefagyott a masni a felsőmről.
Bár nekem nincs mormotám, hiányos emlékeimre hagyatkozom az elmúlt évek tapasztalatai alapján, íme, néhány:
1, Egyszer hetedikben, március 15-én, osztálykiránduláson rövidgatyában és pólóban voltunk. Leégett a fejem. Sebesre, krémezni kellett. Délután a Váci utcába mentünk egy csajjal a Polo City-be, mert állítólag akkor az volt a menő és rekkenő volt a hőség. A Polo City-vel kapcsolatos mentségemre a 13 évem szól.
2, Egyszer elmentünk április 23-án Kisorosziba és fürödtünk a Dunában. Hazafelé romantikus hajóúton vettünk részt, és a, basszus már nem is jut az eszembe, Paprika city, vagy mi volt annak a magyar étteremláncnak a neve, szóval oda ültünk be. 14 voltam, mai napig emlékszem, még esett is, de a szagok is itt vannak az orromban...
3, Egyszer márc. 15-én elmentünk stározoni a Telével, Zolival, Petivel Dabasra. Hogy miért és hogyan engedtek el egyáltalán, nem tudom, mindenesetre nálam síanorák volt. Nappal már melegedett az idő, de éjjel orkán süvítés volt és nagyon be voltunk szarva. Egy ideig mindannyian lapítottunk, aztán Z. bevallotta, komolyan imádkozik éppen...18 voltam.
Ez az én időjárási mihezképestem.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.