Vasmacs

Hajnal négy óta ébren vagyok, már egyre frissebbnek érzem magam. Tulajdonképpen le akartam feküdni már 10-kor, de elkezdett fájni a hasam és baromira hányingerem van, így nem tudom eldönteni, hogy most akkor kivonuljak és nem is érdemes aludni menni, vagy szarjak, (akár szó szerint, haha) az egészre. Minden hétvégére jut valami fincsi kis vírus.

Mindegy, az agyrágógumit ma sem hagytam ki, igaz, Gy. lassan olyan mellettem, mint egy nyugdíjas, a film 10. percében rendkívül ostoba arcra vált, majd pillanatok alatt bólogat. Ma besértődtem és megnéztem egyedül az aktuális részt (és rásunnyogtam még egyet), ráérek majd 25 év múlva csipegetni a tévé előtt. Egyébként lehet, hogy ez a vámpír romantika nem tölti ki teljesen a férfiúi agy minden zugát, de igazán lehetne tekintettel rám is, aki ostoba nőként néha szeretem az ilyet. Meg aztán nem panaszkodhat, tisztességgel végignézem bármilyen rendőrős, kémes, stb filmet. Egyébként utálom a vámpír filmeket, mert ostobának tartom az egész körítést, de ebben a sorozatban van báj. Tényleg olyan lett, mint a sírhant művek, a profi esetlensége és bumfordisága a vicces benne.

Elgondolkodtató egyébként, hogy milyen típusú főhősökkel kaszálnak a filmekben. Jelen esetben, a Men in black-ből kilépett csótányvezér a főhím, fenet tudja, olyan inteligensen, de mégis tesztoszteronosan faszkalap. És hát ez kell a nőknek, bár, már amennyire emlékeimből tudok táplálkozni, nekem a faszkalapok nem igen jöttek be, inkább a rosszarcúak. Családom szerint az idióták (ha esetleg érintett is olvasna, amit kötve hiszek, de ha mégis, múltkor a jobbiktól féltem ugye, szóval elnézést), mindenesetre van néhány kizárásos dolog, ami szűkíti a kört:

Egy pasasnak ne legyen vékony nyaka. Vastag legyen, semmi virágszálas, szépfiús nem lehet. (lehet, de ott már ki van csukva az a szép elmélet, miszerint a rosszfiú elcsábítja a jókislányt. A jókislány meg farkast szelidít. Egyébként ez a korunk zsákutcája, mindig beleesünk, macsókra gerjedünk, aztán meg rájövünk, hogy nekünk az egyáltalán nem jó, de mindegy most). Aztán ne legyen alacsony (bocsánat az alacsony férfiaktól). A genetika gondolom kiegyensúlyoz, s mivel én törpe vagyok, nyilván kell, hogy a nagydarabok érdekeljenek, így, hogy a potenciális utódaim át tudjanak nézni a bozót fölött, szóval a magasság fontos szempont. Egyébként meg teljesen mindegy, és hogy miért is kezdtem el ezt a vonalat, már egyáltalán nem tudom, a lényeg, hogy a nőknek kellenek a véresszájú hősök. Most pedig, megragadom a porcelán mikrofont, hajrá hányós vírus...