Új sorozatot gyilkolunk esténként, ideális agyrágógumi. Könnyű kis vámpír mese, romantikával. Egyébként rájöttem, hogy mi a titka a sztorinak, meg például az Alkonyat saganak és az összes zsepifacsaró romantik történetnek is, annyira egy rugóra jár az összes. Az alapszitu a nővel és a férfival adott, kölcsönös vonzalom, szenvedő, önmarcangoló típusú személyiségek. Már minden majdnem jó lenne, de sajnos a társadalom, a világ és a csillagok nem engedik, hogy kibontakozzon a szál. További szenvedés, ha lehet, több évadon, vagy könyvön keresztül. De gondolom ez senkinek nem újdonság.
A sztori akkor üt a legjobban, ha a férfi a szenvedőbb alkat, aki ugyan nagyon szereti a hősnőt, de nem és nem enged a kísértésnek. Csak néha. Hogy el ne keseredjünk nagyon.
Az életbe átültetve egyébként nem nagy újdonság ez a felállás, csak kevésbé szórakoztató. A filmen az olvasztó pali élőben töketlennek, vagy hülyének hat az önmarcangolással. Vagy ha nem, hát igen...ezeket a dolgokat több napon túli gyógyulással felejtjük. Már ha egyáltalán...
ps: Lehet, hogy új vonalon kéne munkálkodnom, a romantikus regények pályáján garázdálkodni. Csukott szemmel összedobnék egy polcnyi taknyot, csak olyan izén érezném magam. Fene azt a sznob fejem.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.