Szóval, az elmúlt hetekben kétszer is megijedtem, hogy jaj, majdnem lebukattam B. meglepetés buliját, mert nem rajtam múlt, hogy nem írtam arról, mit is fogunk csinálni tegnap. Tudat alatt azért jól működöm.

És most, bár tegnap még háromkor is csak az Algoflex vert belém lelket, úgy érzem, hogy egy időre kimulattam magam, kiénekeltem magam, s ha két körrel többet ittam volna, akkor kiihattam volna magam, de féltem, hogy összeveszik a gyógyszer és a pálinka.

Egyébként, igazán jól sikerült az este, Sz. előtt le a kalappal, mert annyi szeretet volt az egész este mögött, hogy ihajj-csuhajj, és még az sem rontott az est fényén, hogy a társaság inkább hasonlított egészségileg egy rehabitációs központhoz.

Az pedig már csak az én egyéni, nyomoronc, antiszociális hülyeségem, hogy mindig rettegtem a meglepetés buliktól, egyszer Gy. rendezett egyet, igaz, ők házhoz jöttek, szerencsére azért az utolsó pillanatban szólt, hogy felkészülhessek ( s most lebuktattam Gy-t sok év után:) ). Ezért, ha lehetséges, minél több bulit szervezzetek másoknak, ahol jólérezhetjük magunkat, csak ne minket ünnepeljenek:)

ps: Egyébként egyre közelebb vagyunk az ideális állapothoz, a mikrofonbirtoklási arányban, B., nyáron komoly fusztrációkkal (és közhangulattal) kell majd megbírkóznunk...