Andris szeret félni. Vagy pont nem szeret és inkább elébe megy a dolgoknak, az utóbbi időben ezért rendszeres kérés, a mesélj valami félelmeteset (rémtörténetet). Miután hosszú unszolásra B. elmesélt egy kutyás ijesztgetős sztorit, ami erősen megmozgathatta a fantáziáját, hétvégén, miközben mentünk fel a szerpentinen, emígyen szólt Bundi véget nem érő kántálása:

"Menjünk nagyon sötét erdőbe! Mikor megyünk sötét erdőbe? Sőtét erdőbe, légyszi, menjünk!"

Ezt egy napig hallgattuk, majd gondoltam egyet, beviszem a sötét erdőbe, hogy elduguljon. Már éppen sötétedett, Gy. nem tudott megvárni minket a kanyarban, ezért tovább hajtott. Én fogtam két kölyköt, ahol az egyik nagyon röhögött (Panna), a másik meg folyton elégedetlenkedett (mikor lesz már sötét az erdő, ez nem elég sötét, mesélj rémtörténetet). Ekkor elkövettem azt a hibát, hogy komolyan vettem Andrist, s mivel már tele volt a bakancsom a folyamatos nyígéssel, új lendülettel bevetettem magam az erdő belsejébe, ami kerítéssel volt lezárva, de volt rajta egy nagy lyuk.

A két nagyszájjú gyerek ekkor megtorpant, én mentem elől, gondoltam jól beugratom őket, csak másszanak át a kerítésen, de nem. Hát jó, abból kellett főznöm, amim volt, egy sikoltással megfordúltam és futottam, amikor elértem a két döbbent gyereket és toltam magam előtt, próbáltam nem röhögni, de nyilván nem voltam sikeres. Mire Gy-hez értünk, már újra kezdődött a szöveg, hogy "ez nem volt annyira sötét, nem láttál anya semmit, nem is ijedtél meg stb. stb. stb.". Gy.

Ekkor Gy. megelégelte az én botcsinálta nevelésemet, gondolta, a besötétedett erdőben félreáll egy úton, de eddigre már mindkét gyerek észrevette hogy tök sötét lett és Bundi kezdett azon gondolkodni, hogy tényleg megijedtem-e, vagy csak szivattam. Egy kanyar, még egy, "Ne menjünk sötét erdőbe, tényleg ne menjünk, én ugyan ki nem szállok, stb.). Gy. hajthatatlan volt, igen is, meg kell tudniuk a gyerekeknek, hogy nincs mitől félniük. Ezért, egy halom visító kölyökkel félreállt az erdő mélyén, és erősen igyekezett mindenkit megnyugtatni, beleértve engem is. Felejthetetlen volt, ennyit rég féltünk. A hatás mindössze annyi volt, hogy estig nem akart sötét erdőbe menni. Másnap újra kezdődött...

ps: Andris, hogyan mesélted el a rémísztő történetet az oviban?

"...És addig nyalta, nyalogatta, amíg el nem csöpögött..."