Vasmacs

Újabb dolgos munkanap, melynek már a derekán úgy érzem, hogy futnom kell. Nem tudom hová, s ki elől, de biztosan jó lenne, ha belehúzhatnék és mennék, mennék, csak fáradjak el testileg is, ne csak az agyam. Lehet, hogy legszívesebben magam elől rohannék? Egyébként megcáfolom, hogy irodában hatékonyabban dolgoznak. A saját emlékeimre építve, volt, hogy napokon keresztül lógtam csak a neten. Nos, ilyen itt nincs, ma még a szokott oldalaimra sem volt időm, a második anyagon dolgozom és bevállaltam egy nagyot megint a víz mellé.

Egyébként szívás újságírónak lenni, ha le van robbanva a jobb kezed. A szánkózás, mint kiderült, életveszélyes sport, a nettó egy órás cirkusz alatt végig az volt a fejemben, hogy itt (azaz ott), bizonyára naponta elhalálozik valaki. Mi ugyan csak fenéklapátos csúszkával nyomultunk, igaz, szánkóval nem mentem volna neki a nagy lejtőnek. Háromszor majdnem eltalálták a gyerekeinket vadidegenek, egyszer pedig teliltalálattal elkaszálta az egyik sajátunkat a saját apjuk. (fentről pont olyan volt, mint a kuglizás, Gy. a golyó, Bundi a kugli). Mondjuk az igazán vad versenyzők mi ketten voltunk, Gy. és én, nekem sikeresen kifordult a jobb hüvelykujjam, Gy. pedig a hátát, oldalát gyalulta le. Át kell állni az aktív hétvégékre, mert az elmúlt időszakban annyit feküdtünk betegen itthon, hogy furcsa a mozgás. De legalább a tüdőnk tiszta...Már akinek. Márakinek. Má rakinek. Máraki nek.