Gy. tegnap erős felindultságból kidobta a hintaágyunkat. Nem jelent semmit, ronda volt és öreg, de egy korszak vándorolt ki a lomok közé. Ez csak ma jutott az eszembe, amikor az antikváriumban megakadt a szemem Sásdi Sanyi bácsi könyvén és gondoltam, veszek egyet, Spirót amúgy sem lehet most kapni, naná. Szóval vettem egyet, had jöjjenek haza a régi szomszédunk könyvei. Ugyan a nagyszekrénye már kiszanálódott (én nagyon sokáig kitartottam mellette, de kiszakadt az ajtaja) és a hintaágya is bevégeztetett, de a könyvespolca töretlenül tartja magát. Ilyenkor pedig meghajlik a tér és az idő, mert Sanyi bácsi régi polcára felteszem majd a könyvét ,ha már kiolvastam és akkor valami körbeér.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.