Vasmacs

Van egy blog, amit különösen nagyon szeretek, nem is tudom, hogy hogyan bukkantam rá, azt hiszem, valami régi indexes fórumról. Azért szeretem, mert nagyon jól ír a csaj és látszik, hogy gyerekek mellett is akar valamit az élettől, zajlik is náluk, nem határon innen, hanem túl. Szóval diplomát sírat, amit én is fogok, mert nem lesz belátható időn belül nyílván szakmai nyelvvizsgám.
 

És tényleg azért, mert abban a rendszerváltás utáni résben vagyok, akit húzott az ág, mert lehetőség, pénz és kellő motíváció nélkül háttal álltam a nyelvtanáraimnak. Gimiben felvételire készültem és nemvolt pénze anyáméknak arra, hogy külön nyelvtanárt fizessenek, a külön egyéb órák mellett. Mert akkor még nem is nagyon hittük el, hogy egyszer majd utazgatni fogunk, emlékszem, ültünk D-vel angol órán (ami egyébkén nagyon jól ment) és próbáltuk elképzelni, hogy milyen lesz, ha tényleg kell kérni egy pohár vizet. Először is hol? Az otthoni beszűkültségünkből és gyávaságunkból végül az lett, hogy D például kiválóan megtanult németül (én ellenállok a német nyelvnek, bgrrr), én meg folyton csak tanulom az angolt. Gimiben fontosabb és érdekesebb volt ezer tárgy. Utána örültem, hogy élek munka mellett a felvételire készültem, aztán munka mellett főiskolára jártam, néha szültem is és egyszerűen nem volt időm, agyam arra, hogy a 25. órában tanuljam.

Szóval csatlakozom a kedvelt bloggeremhez, hogy kapja be a diplomámat aki akarja, Gizi a tanszékről, Kovácsné a titkárságról, vagy a Munkaügyi Minisztériumban valaki, amiért egyébként nagyon megdolgoztam, a humán agyammal a gazdasági matekkal, és a véres számvitellel, és minden rohadt közgazdász tárggyal, szigorlatokkal, államvizsgával, diplomamunkával, hétvégékkel, amit nem a gyerekekkel töltöttem, hanem mikro-makro könyvekkel, amikor nem a munkát pihentem ki, hanem folytattam deriválással (ha Zalán nem segít az utolsó difegyenletes vizsgán, még mindig ott ülök és difegyenletet írok)!!! Egyrészt már soha nem lesz időm arra, hogy nyelvórára járjak, de csak nem halok meg úgy, hogy ne tudjak elolvasni egy rohadt ponyvát legalább eredeti nyelven! Fogja meg valaki a kezem és lökjön ki idegenbe, hogy valami ragadjon rám. A diplomámat meg én a magaménak tudom, a magyar oktatás meg rohadjon meg! Meg én is, hogy nem érdekelt régen az angol, meg az angol pasik és a világ, csak a rajztáblám és a bakom!