Van a környékünkön egy anyuka, kit 12 éve babakocsival látok. Ráadásul egy típussal, azzal a két pillanat alatt összecsúszik a saját súlyától típussal, s a szerkezetben mindig egy fix típusú gyerek gubbaszt. Több dolog jutott róla eszembe, az egyik, hogy micsoda remek kihasználtságú a kocsi, igazán jó befektetés volt, a másik pedig az, hogy vannak önmarcangoló típusok. Még, amikor a Panna pici volt (ennek kilenc éve), távolról nézegettem a nőt, akkor is ez a félig nagy vagyok, félig pici állapot uralkodott körülötte, szegény folyton szét volt csúszva, de a lényeg, hogy látványosa szenvedett. Ezek szerint ez a karmája. Vagy az is lehet, hogy csak én látom őt, néha felbukkan az agyamban és valamit üzen. Fel fogom keresni a terapeutámat.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.