Vasmacs

Mint a faék? Csak.Néha eltévedek furcsa blogokra, ilyenkor pedig akarva akaratlanul önkritikát gyakorlok. Olyan egy egyszerűasszony vagyok, miaszarozok két bejegyzésenként, ráadásul semmi intellektuell dologgal nem akarom fárasztani azt, aki véletlenül ide talál, s esetleg itt is ragad. Hogy legyen itthon tej meg kenyér, és kevesebb a gyereknyígés, elég legyen a munka és kapjak néha mikrofont. És egészség legyen meg térerő.

De azért meg kell említenem, hogy miért is tipegek gyakorlatilag két, vagy három, polájtli, ám életszerű, de mégis olvasható téma között. Ha tematikus blogot szeretnék írni valamilyen témában, akkor az nem a vasmacs lenne, egyébként írtam is, de tematikus, szolgáltató blogot anya oldal nélkül elhalt dolog és felesleges energia fenttartani. A 'mit csináltunk, mikor voltunk gyönyörűek és csodálatosan boldogok' stílustól feláll a szőr a hátamon, bár előszeretettel olvasok néhányat, csak hogy trenírozzam magam. Ismerősök blogját is szeretem, mert hát büdös a telefont fölemelnem, inkább így tájékozódom (vicc volt). Azokat a bejegyzéseket sem olvasom másoknál, amik túlírtak, és hosszúak, ezért próbálok én is rövid lenni (muhaha). Ezenkívül sok ismerősöm, barátom olvas, akiket nem tervezek semmiféle bejegyzéssel megbántani, munkáltatóimat pedig felpiszkálni. Marad a tej, kenyér és az elrugaszkodás. Most, amikor beleolvastam egy önmagát igazán komolyan vevő és nagyratartó nőnek a blogjába, először önostoroztam, aztán rájöttem, hogy írhatnék én is a fellegekben, de miaszarnak (ugye). Ha kultúrát akartok, akkor ezer jobb és tájékozottabb helyet találtok. Politikáról is. Irodalomról is. Női cikkekkel teletolom a célirányos helyeimet, ezért a vasmacs nem akar több lenni annál, mint ami. Egy kétperces levegő szünet. Ti pedig annak láttok, aminek akartok.