András hősiesen vette az első két úszását, s most már egészen tuti, hogy nekem szól az a sok cirkusz és miegymás. Ugyan nagyon készült az első alkalommal, de nyilván izgult is (mármérne), s mire teljes menetfelszerelésben álltunk és vártuk, hogy kezdődjön az óra, beszállt a gatyájába a para, leizzadtam, az amúgy is 50 fokban, hogy de szar lesz neki, ha most elmegyünk és megfutamodott. Aztán valami bekattant és integrálódott. Fentről, a lelátóról néztem, mosolygós arccal végig csinált mindent. Az első alkalommal, lebukva delfineztek, no problem. Csütörtökön egyedül volt, így csak vele tudott az edző foglalkozni, s óra végére egyedül hozogatta fel a medence aljáról a karikákat és hanyatt lebegett minden nélkül, és előre delfinben egy levegőnyit siklott deszka nélkül. Odajött a végén az edző, hogy bámulatos, mert, ahol most tart, ezt hetek alatt sem érik el a gyerekek. Nem akartam mondani, hogy biztos azért, mert kevesen jutnak ohozzá egyedül az edzőhöz, és a nyári balatoni vizicsirkésségét sem mondtam, de lendületnek jó lesz.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.