Jó, hogy megkezdődött a választási kampány, mert legalább lassan tényleg tudjuk, hogy mire számíthatunk és eszünkbe jut az is, hogy gyakorlatilag mire nem. Amikor naponta kétszer bekanyarodok az Ikarusnál, a nagy plakátról vigyorgó szoci jelölt láttán, egy dolog jut az eszembe, hogy csak ezt ne! Pedig rólam aztán nem lehet elmondani, hogy baloldal ellenes lennék, ellenkezőleg, valahol bal-középen szotyizgatok. De ahogy azt a sok, 50 fölötti, zsírosbödönt nyaló jelöltet elnézem, azt mondom bárki jöhet, aki 30 évnél korábbi könyvekből szívta magába a közgazdaságtant, szociológiát, vagy legalább a jogi alapismereteket és tanult a Kotler marketing könyvéből. Gy. ennél sokkal feldolgozhatatlanabb állásponton van, bárkire, mondom még egyszer, BÁRKIRE szavazna, ha az megígéri neki a betont az utcánkban. Ebben az érdekes az, hogy én is megígérhetem neki, sőt, sokan meg fogják, mégsem biztos, hogy valaha alvázkárosodás nélkül hasítunk végig a L. utcában. Egyébként egy kivételt azért tudok én is, a jobbikra, ha senki más jelölt nem lenne, akkor sem szavaznék. Az LMP pedig olyannyira más politikát folytat, hogy az gyakorlatilag nem is politika. S bár én szeretem a kockásinges, Corvin tetős, alternatív világmegválásokat, nem gondolom, hogy a Gusztinak tudnának olyat mondani, amit megértene. Már pedig kis hazánkban a Gusztikból van több, akiket magasztos féligazságokkal remekül lehet vezetni, így, aki nem fog a malacok között a sárban fetrengeni, aligha jut előrébb. Egyébként pedig várom, hátha valami jó arc is indul, akár országosan, mondjuk mint amerikában a swarczi, én biz isten a lovasira szavaznék, vagy mondjuk a hajósra is, vagy mitudomén. vagy szavazzatok rám.