Vasmacs

Mire is való ugye egy ilyen kis virtuális naplócska (még ha nem is virágmintás, bőrkötéses), hogy néha önvizsgálat gyanánt, színt valljunk magunk felett, vagy előtt. Tegnap, miután letettem a klaviatúrát, sok mindenen gondolkodtam, hogy lesz-e világbéke és globális felmelegedés, s arra jutottam, hogy változtatni kell. Nem nagyot, csap picit, mert Andris baja, viselkedése, tulajdonképpen pontosan az, amit itthon lát.

Itt vagyok mindjárt én, aki igen nehezen tűröm a változást és inkább ülök a meleg kakiban bármeddig, csak ne kelljen szembenézni valami ismeretlennel. Ebben kiváló társam Gy. is, így, mivel biztonsági játékosok vagyunk, abból próbáljuk kihozni a maximumot, ami van. És ez most mindenre igaz, gyakorlatilag az életünk minden részére kihat. A házunkra, a munkáinkra, a gyerekeinkre, a szabadidőnkre. Amivel nem bukunk nagyot, azt bevállaljuk, egyébként pedig inkább mindent hagyunk a régiben, s azt fényesítjük, javítgatjuk, vagy kerülgetjük.

Andris ezt látja. Panna is, de benne van valami egészen más is, amivel megy előre, ezt biztosan valami forradalmár felmenőjétől örökölte. Pannának idén fékeztem be a rengeteg különóráját, s sikerült átesnünk a ló túloldalára. Oké, jár tingli-tangli táncra, meg angol teadélutánra és grafikára, de ez lecseng kb. 3-ig, aztán sanyi. Most télen pedig, szabályosan vért izzadok, hogy mi a bűbánatot csináljunk estig ebben a rohadt hidegben, ami lehetőleg mindkét tojásnak jó (Panna egyébként nagyon jól elszórakozik nélkülünk is). Mindegy, a lényeg, hogy úgy döntöttem, Bundikának is kellenek a különórák, saját program, ami kivonja a délutáni agyi eltompulásból, amit én sem rajzolással, írogatással, kreatív játékokkal nem tudok megoldani. Velem nagyon jól lehet senyvedni, mert én mégis csak az anyja vagyok.

Első felbuzdulásomban beírtattam úszni, heti két alkalomra és szeptembertől varázsovis lesz. Pannát felkészítettem, hogy válasszon még egy különórát, ő az angolra szavazott, ám legyen (istennek sem tudom zenére rábeszélni). És be fogunk járni a városba hetente legalább egyszer, csak úgy, nézni a galamb szart a téren, rohangálni a várban, nézni a zsibongást, csak szálljanak el ezek a mínuszok. Úgy rácsodálkoztunk a múltkor az Oktogonra, mintha életünkben nem láttunk volna villamost. Én, a városbuzi!